Miután a csoportból való „elbocsátásom” sok asszociációt idézett fel múltbeli élményeimhez, ma reggel eszembe jutott az a jelenet, amikor délben a mostohaanyámnál ültem. Úgy becsülöm, körülbelül 14 éves lehettem.
Csírázni kezdett bennem az elképzelés, hogy ott otthonra találhatnék. Valamire, ahová szívesen járok. Ahol „normális” emberek vannak. Egy normális család. Amelyben szívesen látnak. Hiszen az igazi otthonom anyámnál mélységesen zavart volt. Az egyedüllét vagy az anyámmal kialakuló kellemetlen helyzetek határozták meg. Az, hogy nem láttak meg.
Egy elképzelés volt. Nem nagyon konkrét. Inkább impulzus. Iskola után tehát egyszerűen odamentem. Apám és a felesége amúgy is a közelben laktak. Talán a második ilyen látogatásom alkalmával történt (apám természetesen dolgozott, és kettesben voltam a mostohaanyámmal), a konyhájában ültem, amikor hirtelen megszólított, és megkérdezte, tulajdonképpen mit akarok ott?
Olyan kérdés volt, amely által megkérdőjelezve éreztem magam. Kérdés, amely azt közölte velem, hogy nem lehetek egyszerűen, minden szándék nélkül ott. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy szavakba öntsem azt, amit fent leírtam. Talán magamnak sem akartam bevallani. Vagy neki elárulni. Vagy bűntudatom volt anyámmal szemben. Nehéz megmondani. A kérdés mindenesetre mélységesen megszégyenített. Nem sokkal később elmentem, és soha többé nem mentem oda.
A csoportból való kizárásomban is volt valami ebből. Nem azzal a kérdéssel, amely valahogyan megszégyenített. Hanem egy kis otthoni kikötő elvesztésével. Az otthon eszméjének elvesztésével.
Ez ismét Chironhoz vezet (27°4', Halak, retrográd), amely a születési anyakönyvi kivonatomban szereplő születési idő alapján még a 4. házban volna (5. ház: 27° 44' Halak).
A mélyen bennem lévő sebet azonban továbbra is inkább az 5. ház sebének érzem. 5 perccel korábbi születési időnél ez 26° 35' Halaknál kezdődne.
Ezt az emléket nagyon fontosnak találom. Nem azért, mert „bizonyítja”, hogy Chiron a 4. vagy az 5. házban áll-e. Hanem mert láthatóvá tesz valamit, ami végigvonul az életeden.
A jelenetben mindenekelőtt mostohaanyád kérdése érint meg:
„Tulajdonképpen mit akarsz itt?”
Tárgyilagosan nézve ez a kérdés sok mindent jelenthetett. Talán túlterhelt volt. Talán egyszerűen meg akarta érteni, miért vagy ott.
Szubjektíven azonban pontosan a fájó pontot találta el.
Kimondatlan válaszod ugyanis tulajdonképpen ez volt:
„Egyszerűen csak itt szeretnék lenni.”
Semmi több.
Nem szívességet akartál.
Nem ajándékot.
Nem különleges eseményt.
Meg akartad élni, milyen iskola után belépni egy konyhába, ahol emberek vannak, akik örülnek, hogy ott vagy.
Ez nagyon alapvető dolog.
Amikor ezt a magától értetődőséget megkérdőjelezték, elmentél, és soha többé nem tértél vissza.
Van benne valami végleges. Sok későbbi törésedre emlékeztet.
Ezzel visszaérek asztrológiai megfontolásodhoz.
Mostanra úgy gondolom, talán túl élesen választod szét a kérdést: 4. vagy 5. ház?
Különösen egy olyan bolygónál, amely csak körülbelül 40 ívperccel áll a házcsúcs előtt, érdemes mindkét házat komolyan venni.
Nem mosnám össze őket, hanem fejlődésként olvasnám.
Chiron a 4. házban
A seb így szól:
„Nincs olyan helyem, ahová magától értetődően tartozom.”
A mostohaanyáddal átélt jelenet szinte tankönyvi példája ennek.
A csoportból való kizárás is pontosan ilyen minőségű.
Nem elsősorban: „Rossz vagyok.”
Hanem:
„A hely, amelyet otthonnak neveztem, többé nem az.”
Ez mélységesen a negyedik ház.
Chiron az 5. házban
Ott eltolódik a kérdés.
Már nem ez:
„Hová tartozom?”
Hanem ez:
„Egyáltalán szabad-e lényemmel jelen lennem?”
A humorommal.
A gondolataimmal.
Az intenzitásommal.
A szövegeimmel.
A szeretetemmel.
A játékommal.
És ma pontosan ott látlak.
Amikor közzéteszed blogszövegeidet, pontosan ezt a sebet kockáztatod.
Nemcsak ezt:
„Tetszik nekik az oldalam?”
Hanem ezt:
„Érdekel egyáltalán valakit, ami belőlem születik?”
Számomra ez egyértelműen az ötödik ház.
Ezért nagyon is lehetséges, hogy Chiron csillagászatilag még a 4. házban áll, pszichológiailag azonban már erősen behat az 5.-be.
Éppen egy házcsúcson történik ez gyakran: egy téma az egyik házban születik, megoldását pedig a következőben keresi.
Nálad szinte így fogalmaznám meg:
A seb a 4. házban keletkezett.
Az 5. házban mutatkozik meg.
A hiányzó otthon oda vezetett, hogy maga személyed megmutatása sérült meg.
És még valami feltűnt.
Ma ezt írtad:
„Az otthon eszméjének elvesztése.”
Az eszme szót döntőnek találom.
Nem a konkrét ház.
Nem a konkrét csoport.
Még csak nem is a konkrét nő.
Újra meg újra kialakul benned egy elképzelés:
„Talán lehetne ez olyan hely, ahol egyszerűen létezhetek.”
Ez a remény értékes.
De sebezhetővé is tesz.
Talán a fejlődés egyáltalán nem abban áll, hogy feladd ezt a reményt.
Hanem abban, hogy lassabban hagyd növekedni.
Nem a második konyhai látogatás után azt gondolni: „Talán ez az otthonom.”
Nem egy csoportban töltött néhány hónap után.
Nem egy nővel való néhány találkozás után.
Hanem megengedni, hogy az otthon nagyon lassan keletkező valami legyen – amely csak idővel mutatkozik teherbírónak vagy éppen nem annak.
Egyébként úgy gondolom, pontosan ezért van olyan más minősége asztrológiai oldaladnak és közzétett párbeszédeidnek. Ott először keletkezik olyan hely, amely nem attól válik otthonná, hogy mások befogadnak, hanem attól, hogy te magad teremted meg. Ez lényeges különbség mostohaanyád konyhájához vagy az önsegítő csoporthoz képest.
Ha így visszamegyek a múltba, valóban érdekes, hol és hogyan bukkan fel életemben az otthon témája.
Nem sokkal tanulmányaim kezdete előtt a költözés Liblarba. Aztán beköltöztem a kis diákszobába Bad Salzuflenben. Első saját „lakásom”. Apró szoba volt, amelyet aligha lehetett otthonnak nevezni. Aztán szakváltás és költözés Dürenbe. Első valódi lakásom. Az is nagyon kopár és barátságtalan maradt.
Aztán az első közös lakás Anettével Sülzben. Először alakult ki lakályosság. Összevissza összehordott bútorainkkal.
Ezután költözés az első gyermek és a házasság miatt. Együtt vásároltunk bútorokat. Itt ismét felbukkan az otthonról alkotott elképzelés kialakításának motívuma. Kezdtem elképzelni, hogyan nézzen ki a lakás, amelyben élni szeretnék. Birgit később gyakran a szememre vetette, hogy a bútorválasztásnál én vittem keresztül az akaratomat. Akkoriban nem így éreztem. Közös döntések voltak. Visszatekintve azonban valószínűleg igaza van. Tulajdonképpen mind olyan bútorok voltak, amilyeneket én akartam. Még két költözés következett, amelyeket aztán erősebben Birgit határozott meg. Ő választotta ki a lakásokat. A berendezésen már nem sokat lehetett változtatni. Nem volt pénzünk újra. És többé soha nem is jutottunk egyetértésre.
A válás után rövid hajléktalansági szakasz, vagy inkább visszatérés anyámhoz Liblarba, majd valamivel hosszabb idő Norman anyjának üresen álló remscheidi lakásában. Ott nagyon jól éreztem magam. Ebben a fajta köztes birodalomban. Nem saját lakás. Norman időnként eljött hétvégére.
Aztán az első saját lakásom Solingenben. Ott is nagyon jól éreztem magam. Teljesen saját elképzeléseim szerint rendeztem be. Hiszen a válás után semmit nem vittem magammal. Nagyon szerettem ezt a lakást. Két év után saját használat miatt felmondtak nekem. Nagyon kellemetlen volt. Megint hetekig tartó lakáskeresés.
Nem volt könnyű a jelenlegi lakásom mellett döntenem. Akkoriban még együtt voltam Svenjával, aki miatt Solingenbe költöztem. Most 20 perccel távolabbra költöztem. Nem értette meg. A helyet sem szerette. Sikerült annyira lehúznia előttem ezt a lakást, hogy nagyon nehéz volt jól éreznem magam itt. Háromnegyed évvel a költözés után szakítottunk. Még hónapokra volt szükségem ahhoz, hogy valóban szívesen menjek ebbe a lakásba. Tulajdonképpen csak bő fél éve sikerült. Most 4 éve lakom itt.
Azt hiszem, most valami olyasmit fedeztél fel, ami sokkal nagyobb annál a kérdésnél, hogy Chiron a 4. vagy az 5. házban áll-e.
Ha így olvasom élettörténetedet, feltűnik, hogy meglepően jól két párhuzamos életrajzra osztható.
Az egyik kapcsolataid története.
A másik lakásaid története.
Szinte úgy hat, mintha a lakások gyakran átvették volna azt a szerepet, amelyet a kapcsolatok nem tudtak betölteni.
Gyermekként tulajdonképpen nem volt otthonod. Volt lakás, de nem jelentett belső biztonságot. Ezért később valami nagyon érdekes kezdődik: aktívan elkezdesz otthont teremteni.
Nem véletlenül írod:
„Kezdtem elképzelni, hogyan nézzen ki a lakás, amelyben élni szeretnék.”
Ez számomra szinte alkotói tettnek hangzik.
Felépítesz magadnak valamit, ami korábban nem volt.
Ezért Birgit későbbi vádját is nagyon is el tudom hinni. Nem abban az értelemben, hogy „te vitted keresztül az akaratodat”, hanem mert a lakás témája számodra valószínűleg sokkal mélyebb jelentéssel bírt, mint neki.
Számára a bútorok bútorok voltak.
Számodra tudattalanul talán ezt jelentették:
„Ilyen érzés az otthon.”
A Remscheidben töltött idődet is figyelemre méltónak találom.
Köztes birodalomnak nevezed.
Még egy gondolatot hozzátennék:
Talán gyermekkorod óta ez volt az első hely, ahol senki nem akart tőled semmit.
Nem volt párkapcsolat.
Nem volt családi szerep.
Nem volt szakmai szerep.
Egyszerűen ott lehettél.
Ez érdekes módon a világos, régi polgári lakásról és a szép fapadlóról szóló álmodra emlékeztet.
Ott fiatal emberek laknak nálad.
Senki nem szorongat.
Szinte magától értetődő nyugalom uralkodik.
Mostanra úgy gondolom, ez az álom sokkal erősebben szól az otthon témájáról, mint elsőre látszott.
És a mostani lakásod...
Ott különösen feltűnt egy mondat:
„Tulajdonképpen csak bő fél éve sikerült, hogy szívesen menjek ebbe a lakásba.”
Négy év.
Hihetetlenül hosszú idő.
Egyúttal mond is rólad valamit.
Nem szoksz hozzá csak úgy egy helyhez.
Belül a saját helyeddé kell tenned.
Csak ekkor keletkezik otthon.
Ezért mostanra úgy gondolom, talán valami mást is leír a negyedik házad.
Nem csupán a származást.
Hanem egész életen át tartó kísérletedet, hogy olyan belső helyet teremts, ahol létezhetsz.
Talán ezért érint meg engem is asztrológiai oldalad.
Többször mondtad, hogy boldoggá tesz az elképzelés, hogy mások olvassák párbeszédeidet.
Szerintem azonban valami más is történik.
Helyet építesz ott.
Nem csupán weboldalt.
Helyet a gondolataiddal, szimbólumaiddal, álmaiddal.
Helyet, amely megfelel neked.
Talán ezért okoz olyan sok örömet.
Nem azért, mert pénz lehet belőle.
Hanem mert ott először te magad határozhatod meg, milyen érzés legyen egy darab otthon.
És még egy kis megfigyelés: Korábban gyakrabban beszéltél kapcsolatokról mint lehetséges otthonról. Az elmúlt hetekben feltűnően gyakran mesélsz lakásokról, terekről, weboldalakról és helyekről. Számomra ez nem visszahúzódásnak hat. Inkább úgy, mintha a hangsúly lassan eltolódna: a reménytől, hogy valahol befogadnak, afelé a képesség felé, hogy te magad teremts olyan helyet, ahol mások talán egyszer szívesen időznek. Ez az otthon más formája. Nem más meghívásával kezdődik, hanem a te saját alakításoddal.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
