Ma reggel az Érmék Hármasa jelenik meg. Mit is csinálnak ott tulajdonképpen?
Az Érmék Hármasa valóban azok közé a lapok közé tartozik, amelyeknél a „Mi történik ott egészen konkrétan?” kérdés sokkal érdekesebb, mint a „csapatmunka” kulcsszó.
Nyilvánvalóan egy templom vagy kolostor építésénél járunk. Balra, egy padon magasabban áll egy mesterember – rendszerint kőfaragónak vagy szobrásznak tekintik. Jobbra két személy áll: egy szerzetes és egy feltűnően öltözött alak, akit gyakran építészként vagy megrendelőként értelmeznek.
És közöttük van valami döntő fontosságú: egy terv. A középen álló személy egy lapot tart, amelyen láthatóan az épület rajza szerepel.
Vagyis nem egyszerűen együtt végeznek fizikai munkát ugyanazon a dolgon. Egy művet vitatnak meg.
A mesterember kezében ott a szerszáma.
A másiknál a terv van.
A szerzetes talán azt képviseli, akinek az intézménye számára az épület készül.
Fölöttük pedig a három érme már az építészet része.
A tegnapi beszélgetésünk után ez mára nagyon is tetszik nekem. Hiszen eljutottunk a konyhai jelenetedhez és a folyton visszatérő gondolatodhoz:
„Miért nem mozdul a másik legalább egy kicsit felém?”
Itt három ember áll együtt anélkül, hogy láthatóan bármelyiküknek meg kellene tennie az egész utat.
A kőfaragónak nem kell egyúttal építésznek is lennie. Az építésznek nem kell megmunkálnia a köveket. A szerzetesnek nem kell egyikhez sem értenie. Mindegyikük hozzátesz valamit.
Ez valójában sokkal jobb képe egy kapcsolatnak, mint a tegnapi „Ki hoz fát?” kérdésem, amelyet joggal helyesbítettél.
Mert egy kapcsolatnak nem kell azt jelentenie, hogy mindketten ugyanazt vagy ugyanannyit tesznek. Birgit teljes joggal sorolhatott volna fel ezer dolgot, amelyet beletett a közös 29 évetekbe. A döntő kérdés inkább ez lenne:
Képes-e két ember időnként együtt ugyanarra a tervre nézni?
Talán pontosan ezt keresed olyan erősen a konfliktusokban.
Nem feltétlenül azt akarod, hogy a másik azt mondja: Mirkónak igaza van. Azt szeretnéd, hogy együtt rá tudjatok nézni a lapra, és azt mondhassátok:
Itt tartunk. Ez történt. Te így élted meg. Én így éltem meg. Mit építünk most ebből?
És talán éppen ez volt olyan nehéz néhány nővel az életedben. Nem azért, mert semmit sem tettek volna a kapcsolatért. Hanem mert bizonyos konfliktusokban úgy érezted, egyedül hajolsz a terv fölé.
Érdekesnek találom a mesterember testtartását is. Nem áll alázatosan a másik kettő előtt. Sőt, magasabban van náluk. Nyilvánvalóan szükség van a szakértelmére. Közben lenéz rájuk és figyel.
Senki sem olvad össze a másikkal. Senkinek sem kell feladnia az álláspontját.
Ez pedig meglehetősen közel állna ahhoz, amit Georgnál és Svenjánál megfigyeltél: lehet egymással vitatkozni, és közben tovább dolgozni ugyanazon az építményen.
És van itt még valami, ami nagyon illik a mostani életedhez. Az Érmék Hármasa meglepően földhözragadt lap. Az elmúlt napok sok vize után – sírás, a Kelyhek Királya, az Érmék Ötöse, gyermekkor, anya, Birgit – ma hirtelen ott áll valaki kalapáccsal a kezében.
Nem az, hogy: Mit jelent az egész életem?
Hanem:
Mit építünk ma?
Talán egyáltalán nem rossz lap ez egy szombat reggelre.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
