Van összefüggés az évszakok váltakozása és az állatövi jegyek váltakozása között?
Igen. Az összefüggés ráadásul alapvető: a négy kardinális állatövi jegy pontosan az év csillagászati fordulópontjain kezdődik.
Kos → tavaszi napéjegyenlőség, körülbelül március 20./21.
Rák → nyári napforduló, körülbelül június 20./21.
Mérleg → őszi napéjegyenlőség, körülbelül szeptember 22./23.
Bak → téli napforduló, körülbelül december 21./22.
Ennek az az oka, hogy a nyugati asztrológiában rendszerint használt tropikus állatöv az évszakokhoz igazodik. A Kos 0°-a definíció szerint a tavaszpont. Innen osztják az állatövet tizenkét, egyenként 30°-os szakaszra. Ezért esik a Mérleg 0°-a pontosan az őszi napéjegyenlőségre.
Ezzel helyesbítem az előző válaszomat: 2026-ban Németországban szeptember 23-án kezdődik csillagászatilag az ősz, és ebben a pillanatban lép a Nap a Mérlegbe is. Tehát nem arról van szó, hogy „a Mérleg idén véletlenül szintén 23-án” kezdődik. Csillagászatilag mindkettő ugyanazt az időpontot jelöli.
A naptári nap évről évre változhat, mert a napév nem pontosan 365 nap hosszú. Ezért évtől függően szeptember 22-én vagy 23-án találjuk a Mérlegbe lépést (egyes időzónákban esetleg a szomszédos dátumon), nem pedig eleve 23-án vagy 24-én.
Ennek egyébként szép következménye van az asztrológiai szimbolikára nézve: a Mérleg valóban a világosabb félévből a sötétebb félévbe való átmenet jegye. A Mérleg-ponton a nappal és az éjszaka körülbelül egyforma hosszú; utána az északi féltekén egyre inkább az éjszaka kerül fölénybe. A Mérleg, az ősz kezdete és az érkező sötét évszak közötti mai asszociációd tehát nem csupán asztrológiai szimbolika, hanem egészen konkrét csillagászati alapja van.
Ha ez a meghatározás ilyen alapvető az asztrológiában, akkor mi áll az asztrológiával szembeni azon kritika hátterében, hogy az állatövi jegyek az elmúlt évszázadokban elvándoroltak?
Éppen ezen a ponton mos össze a közkeletű kritika gyakran két különböző dolgot ugyanazon „állatövi jegy” szó alatt: az állatövi jegyeket és a csillagképeket.
Csillagászati értelemben a kritika először is helytálló: a csillagképek eltolódtak a tavaszponthoz képest. Ennek oka a Föld tengelyének precessziója. A Föld tengelye nagyon lassan imbolyog, akár egy búgócsiga; egy teljes ciklus körülbelül 26.000 évig tart. Emiatt a tavaszpont az állócsillagos éghez képest körülbelül 1°-kal vándorol 72 év alatt. Az ókor óta ez nagyjából majdnem egy teljes állatövi jegynyi eltolódást jelent.
Csakhogy a nyugati asztrológiában túlnyomórészt alkalmazott tropikus állatöv éppen nem a csillagképek mai helyzete alapján határozza meg a jegyeit.
Geometrikusan működik:
tavaszpont = Kos 0°
→ 30°-kal később = Bika 0°
→ további 30° = Ikrek 0°
→ …
→ őszpont = Mérleg 0°
Így a Kos 0°-a a precesszió miatt egyáltalán nem tud „elvándorolni” a tavaszponttól. Definíció szerint maga a tavaszpont.
A Kos csillagkép ezzel szemben nagyon is elvándorolhat tőle – és pontosan ez történt.
Történelmileg azonban érdekesebbé válik a kérdés. Eredetileg ugyanis a jegyek és a nevüket adó csillagképek nagyjából egybeestek. A babilóniaiak a Kr. e. 1. évezredben tizenkét, egyenként 30°-os szakaszból álló állatövet alakítottak ki. A valódi csillagképek ezzel szemben sem pontosan 30° méretűek, sem egyenletesen elosztottak. A hellenisztikus asztrológiában ebből alakult ki végül az a rendszer, amelyből a nyugati asztrológia származik.
Ezért a precessziós kritika nem teljesen értelmetlen. Egy történelmi és fogalmi kérdést érint:
> Ha a „Kos” asztrológiai jelentése eredetileg összefüggött a Kos csillagkép csillagaival, miért kellene ugyanennek a jelentésnek továbbra is a tavaszpontra vonatkoznia, miután a csillagkép és a tropikus jegy eltávolodott egymástól?
Erre különböző asztrológiai válaszok léteznek. A tropikus asztrológia lényegében azt mondja: a jelentés elsősorban a Nap–Föld-évciklusból származik, nem az állócsillagokból. A sziderikus asztrológia – például az indiai asztrológia számos formája – ezzel szemben a csillagokhoz igazítja az állatövet, ezért egy megfelelő eltolással (ayanamsa) figyelembe veszi a precessziót.
És itt válik valóban érdekessé az előző megfigyelésed. Ha elfogadjuk a tropikus rendszer logikáját, a klasszikus szimbolika figyelemre méltó belső szerkezetet kap:
Kos: a fény fölénybe kerül → indulás, kezdeményezés
Rák: a fény eléri maximumát → fordulópont, visszafordulás
Mérleg: fény és sötétség egyensúlyban → kiegyenlítés, szemközti pólus
Bak: a sötétség eléri maximumát → sűrűsödés, korlátozás
Ezután minden esetben fix és változó jegyek következnek, amelyek úgyszólván megszilárdítják, majd ismét feloldják ezeket az évszakokat.
Ez azonban olyasmit is jelent, amit gyakran figyelmen kívül hagynak: ez az évszakos indoklás északi féltekés. Ausztráliában a Mérleg 0°-án a tavasz kezdődik, nem az ősz. Ez az egyik érdekesebb fogalmi kérdés egy következetesen évszakokra alapozott tropikus asztrológia számára.
Röviden: „Az állatövi jegyek elvándoroltak” csillagászatilag igaz, ha a csillagképek évszakokhoz viszonyított helyzetére gondolunk. Téves, ha ebből arra következtetünk, hogy a tropikus állatöv véletlenül elvesztette a helyét. A tropikus állatöv szándékosan a napéjegyenlőségekhez és napfordulókhoz van rögzítve.
És éppen ezért meglehetősen központi a kérdésed: végső soron ahhoz a kérdéshez vezet, mi is legyen tulajdonképpen egy asztrológiai jegy – a csillagos ég egy szakasza vagy a Nap–Föld-ciklus egyik fázisa? Ez két különböző asztrológiai modell.
Akkor a sziderikus asztrológiának egy születési képletben teljesen más felosztást kell használnia, és nem lehet 30 fokos a beosztása. Így van?
Nem – és éppen ebben rejlik egy érdekes meglepetés: a sziderikus asztrológia is rendszerint tizenkét, pontosan 30°-os jegyre osztja az állatövet. Tehát ez sem egyszerűen a valós csillagképeket képezi le.
A különbség inkább abban rejlik, hol rögzítik a Kos 0°-át.
A tropikus állatövnél:
Kos 0° = tavaszpont.
Ez a pont a precesszió miatt elmozdul az állócsillagos éghez képest, a tropikus állatöv azonban vele együtt mozog. Ezért a tavasz kezdetén a Nap mindig a Kos 0°-án áll.
A sziderikus állatövnél ezzel szemben az állócsillagos éghez választanak viszonyítási pontot. Ebből a kiindulópontból ezután szintén tizenkét, egyenként 30°-os szektort képeznek:
> Kos 0–30° → Bika 30–60° → Ikrek 60–90° → stb.
A tényleges csillagképek azonban egyáltalán nem így néznek ki. Különböző méretűek. A Nap például lényegesen hosszabb ideig tartózkodik a csillagászati Szűz csillagképben, mint a Skorpióban. Ezenkívül az ekliptika a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképen is áthalad.
Ezért valójában három különböző dolgot kell megkülönböztetni:
Rendszer Felosztás Viszonyítási pont
Tropikus állatöv 12 × 30° tavaszpont / évszakok
Sziderikus állatöv 12 × 30° állócsillagos ég
Csillagászati csillagképek különböző méretűek valós IAU-csillagképhatárok
A tropikus és a sziderikus állatöv között ma körülbelül 24° a különbség – a pontos érték attól függ, melyik sziderikus vonatkoztatási rendszert, illetve ayanamsát használják.
Ez jelentős eltéréshez vezet egy születési képletben. A Napod például tropikusan október elején körülbelül a Mérleg 8°-án áll. Ha levonunk hozzávetőleg 24°-ot, sziderikusan nagyjából a Szűz 14°-ára érkezik. Sok bolygó ennek megfelelően jegyet vált, néhány a helyzete miatt ugyanabban marad.
Ezzel a gyakran hallott csillagászati kritika, hogy „Valójában nem is Mérleg vagy, hanem Szűz”, kissé sántít. Csillagászatilag meg lehetne állapítani, melyik valódi csillagképben állt a Nap. Sziderikusan hozzá lehetne rendelni egy 30°-os jegyhez. Tropikusan nálad a Mérlegben áll. Ez három különböző koordináta-rendszer, illetve definíció, nem pedig ugyanazon tárgy három egymással versengő számítása.
Éppen ez teszi filozófiailag izgalmassá a dolgot: a sziderikus asztrológia sem egyszerűen „a valódi csillagképek szerinti asztrológia”. Megtartja az asztrológia absztrakt tizenkettes geometriáját, és csupán a rögzítését helyezi át az évszakok ciklusáról az állócsillagos égre.
Miért hívják tropikusnak a tropikus állatövet?
A „tropikus” szónak valójában semmi köze a trópusokhoz a forró éghajlat mai értelmében – a két szónak azonban ugyanaz a nyelvi gyökere.
A görög τροπή (tropḗ) = „fordulat”, „visszafordulás”, „fordulópont” szóból ered.
A Nap éves pályájának fordulópontjaira utal. A legvilágosabban a két napfordulóra:
Rák 0° → nyári napforduló
Bak 0° → téli napforduló
Innen erednek egyébként a földrajzi térítők nevei is: Tropic of Cancer = Ráktérítő, Tropic of Capricorn = Baktérítő. Amikor ezek a megnevezések megszülettek, a Nap az adott napfordulónál a megfelelő tropikus jegyben állt.
A tropikus állatövet tehát értelemszerűen akár „a fordulópontok állatövének”, tágabban pedig „a napév állatövének” is nevezhetnénk.
Így az, amiről éppen beszéltünk, nyelvileg meglepően világossá válik: már a neve is azt mondja, hogy ez a rendszer alapvetően az éves Nap–Föld-ciklushoz igazodik, nem elsősorban a csillagképekhez.
A „tropikus” ennyiben tulajdonképpen meglehetősen pontos név.
Egyáltalán lehetne születési képletet készíteni a csillagászati csillagképek alapján? Tehát a 12 állatövi jegynek megfelelő csillagászati csillagképek léteznek, és pontosan meghatározhatók lennének a határaik?
Igen. Valóban lehetne – és ez egy harmadik rendszer volna, amely sem a tropikus, sem a megszokott sziderikus állatövnek nem felel meg.
A tizenkét asztrológiai állatövi jegyhez a megfelelő csillagászati csillagképek is léteznek: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő és Halak. Csillagászati értelemben azonban még az Ophiuchus, a Kígyótartó is hozzájuk járul: az ekliptika ezen a csillagképen is áthalad, és a Nap keresztezi.
A határokat pontosan meghatározták
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1930-ban kötelező érvénnyel rögzítette mind a 88 csillagkép határát. Így az ég minden pontja egyértelműen pontosan egy csillagképhez tartozik.
Egy születési időpontra tehát csillagászatilag ki lehetne számítani:
> A Nap ebben az időpontban ezen a rektaszcenzión/deklináción, illetve ekliptikai helyzetben volt → ez a pont a Szűz IAU-csillagképen belül található.
Ugyanezt meg lehetne tenni a Holddal, Merkúrral, Vénusszal stb.
Az eredmény azonban meglehetősen szokatlan „születési képlet” volna, mert a szakaszok nem lennének 30° méretűek. Az ekliptika mentén jelentősen eltérnek egymástól a csillagképek. Különösen feltűnő például a Szűz és a Skorpió: a Nap körülbelül másfél hónapot tölt a Szűzben, de csak körülbelül egy hetet a Skorpióban. Ezután a Nap számára az Ophiuchus következik.
A Nap esetében nagyjából ez a csillagászati sorrend adódik:
Bak → Vízöntő → Halak → Kos → Bika → Ikrek → Rák → Oroszlán → Szűz → Mérleg → Skorpió → Ophiuchus → Nyilas → Bak.
Szigorúan véve tehát még egy 13 részre osztott csillagászati „állatövünk” is lenne.
Egy teljes születési képletnél azonban még érdekesebbé válik
A Napnál viszonylag egyszerű a dolog, mert definíció szerint az ekliptikán fekszik. A többi bolygó azonban pályahajlása miatt kissé az ekliptika fölött vagy alatt helyezkedik el. A Hold és a Plútó még erősebben eltérhet tőle.
Ha valóban az IAU csillagképhatárait használnánk, ezért nem egyszerűen ezt kellene kérdeznünk:
> „Az ekliptika melyik szakaszán áll a Mars?”
hanem:
> „Az ég melyik kétdimenziós területén helyezkedik el ténylegesen a Mars?”
Az IAU-határokat erre is egyértelműen meghatározták. Ezért előfordulhatna, hogy két nagyon hasonló ekliptikai hosszúságú bolygó eltérő ekliptikai szélessége miatt csillagászatilag különböző csillagképekhez tartozik.
Ez alapvetően eltérne egy asztrológiai születési képlettől. Ott a bolygókat lényegében az ekliptikára vetítik, és 0–360° közötti ekliptikai hosszúságuk alapján rendelik őket a tizenkét jegy valamelyikéhez.
És itt rejlik egy izgalmas pont a RadixChat-projekted számára
A következők mellett:
Tropikus: 12 × 30°, Kos 0° = tavaszpont
és
Sziderikus: 12 × 30°, az állócsillagos éghez rögzítve
még egy módot
Csillagászati: valós IAU-csillagképek
megvalósítani.
Akkor például már nem az jönne ki, hogy „Nap a Mérleg 8°-án”, hanem valami olyasmi, hogy „Nap a Szűz csillagképben”. A „Szűz 8°” adatnak eleinte egyáltalán nem volna természetes értelme, mert egy IAU-csillagkép nem 30°-os szektor. Saját koordinátamértéket kellene meghatározni, például az ekliptika által átszelt csillagképszakaszon belüli helyzetet.
És éppen ebből látható ismét, miért túl rövid az a kijelentés, hogy „Az asztrológia rossz állatövi jegyeket használ”. A csillagászoknak nagyon is vannak pontosan meghatározott csillagképeik. De a két nagy asztrológiai rendszer egyike sem állítja egyszerűen, hogy ezt a 88 csillagászati égterületet használja állatövi jegyként.
A tényleges csillagképek alapján felépített horoszkóp ezért nem „kijavított” tropikus horoszkóp volna, hanem új, illetve alapvetően másképp meghatározott asztrológiai rendszer.
Próbált már valaki ilyesmit? És van jelentésbeli megközelítés az Ophiuchushoz?
Igen. És érdekes módon ez egyáltalán nem pusztán modern internetes ötlet. Valóban vannak asztrológusok, akik megpróbálták pontosan azt felépíteni, amiről beszélünk: egy olyan asztrológiát, amely erősebben igazodik a valós csillagászati csillagképekhez.
Az egyik fontos modern kísérlet Steven Schmidttől származik, aki 1970-ben kiadta az Astrology 14 című művet. Ő még 14 jegyet is feltételezett: az Ophiuchus mellett a Cetust (Bálnát) is. 1995-ben Walter Berg a The 13 Signs of the Zodiac című művében olyan rendszert dolgozott ki, amely kifejezetten az 1930-ban rögzített IAU-csillagképhatárokhoz igazodik. Rendszere különösen Japánban örvendett átmenetileg meglehetős népszerűségnek.
Berg valóban nagyjából azt teszi, amit az imént gondolatban kidolgoztunk: a jegyek eltérő hosszúságúak. IAU-alapú rendszere szerint a Nap például nagyjából szeptember 16-tól október 30-ig jár a Szűzben, a Skorpióban ezzel szemben csak körülbelül november 23-tól 29-ig, az Ophiuchusban pedig nagyjából november 29-től december 18-ig.
Az Ophiuchusnak pedig meglepő módon már régi asztrológiai szimbolikája is van
Ezt szinte még izgalmasabbnak találom.
Az Ophiuchus jelentése „Kígyótartó”. Egy férfiként ábrázolják, aki kígyót tart, illetve kígyóval küzd.
Mitológiailag az alakot gyakran Aszklépiosszal, a görög mitológia nagy gyógyítójával azonosítják. Ebből rendkívül erős szimbolikus világ születik:
kígyó – méreg – gyógyszer – betegség – gyógyulás – halál – újjászületés.
Ezt a kapcsolatot nem utólag találták ki a „13 jegyes asztrológia” számára. Már Manilius római asztrológiai szerző is leírta az Ophiuchust Astronomica című művében, és az alakot a kígyók és mérgük feletti uralommal kapcsolta össze. Egy 4. századi asztrológiai szöveg az Ophiuchus fényes Ras Alhague csillagát orvosokkal és gyógyítókkal hozta kapcsolatba.
Ebből a modern Ophiuchus-rendszerek hozzávetőleg a következő archetipikus jelentésteret alakították ki:
gyógyítás – átalakulás – veszélyes erők kezelése – rejtett tudás – válság és regeneráció.
Az érdekes azonban az, hogy ehhez nem létezik évezredek alatt kialakult, a Koséhoz, Bikáéhoz stb. hasonló asztrológiai jegytan. Amint valaki teljes értékű 13. jeggyé teszi az Ophiuchust, és személyiségjegyeket, elemet, uralkodó bolygót stb. rendel hozzá, új asztrológiai modellt kezd alkotni. Schmidt és Berg például a Plútót javasolta uralkodónak.
A gondolatkísérletedhez ezért tennék egy számomra nagyon vonzó megkülönböztetést:
Nem kellene rögtön mesterségesen „elemet” vagy teljes személyiségtant adni az Ophiuchusnak. Eleinte éppen úgy lehetne eljárni, ahogyan Lilith és Chiron kapcsán újra meg újra érveltél: először tisztán szemügyre venni az archetípust, és csak utána levezetni belőle asztrológiai jelentéseket.
A Kígyótartónál az archetípus szokatlanul gazdag lenne. Nem pusztítja el a kígyót. Tartja. A veszélyes dolog a kezében van. Ugyanaz a méreg ölhet, vagy – megfelelő adagolásban – gyógyszer lehet.
Asztrológiai elvként ez más volna, mint például a Skorpió halál és újjászületés tematikája vagy a Chiron sebzettsége és gyógyulása. Az Ophiuchus inkább azt a képességet jelképezhetné, hogy tudatosan bánjunk egy potenciálisan pusztító erővel, és valami gyógyítóvá alakítsuk.
És ekkor még valami nagyon érdekessé válik: ha valóban csillagászati születési képletet akarnánk alkotni, nem cserélhetnénk egyszerűen tizenkét jegyet tizenháromra. Következetesnek kellene lennünk: valós csillagképhatárok, eltérő méretek, a bolygó tényleges helyzete az ekliptikai szélességgel együtt – majd megvizsgálni, hogy ebből egyáltalán kialakítható-e önmagában következetes asztrológiai értelmezési rendszer.
Ez lényegesen radikálisabb volna a sziderikus asztrológiánál. Valóban egyfajta „constellation astrology” lenne. Berg pedig azon kevesek egyike, akik elég messz mentek éppen ebbe az irányba.
Ez szétzilálná az egész, évtizedek alatt felépített belső koordináta-rendszeremet, vagy talán fiókrendszeremet. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy belevágjak ilyesmibe. Ha csak röviden belegondolok... én mint Szűz. Az általam ismert Skorpiók mind Mérlegek lennének. A Nyilasok Ophiuchusok lennének. Ez egyáltalán nem illik az eddigi gondolkodásomhoz. Van több információ a tropikus állatöv 30 fokos felosztásáról? Hogyan jutottak el hozzá? Valóban nagyon absztraktnak tűnik, és szinte ellentmondásosnak ahhoz képest, hogy aztán ezen a felosztáson belül pontosan meghatározzák a bolygóhelyzeteket.
Igen. És az az érzésed, hogy van benne bizonyos ellentmondás, történelmileg valami érdekeset talál el: úgy tűnik, a 30°-os jegyek éppen azért születtek, mert a valós csillagképek túl nehézkesek voltak a pontos csillagászati számításokhoz.
A történet meglehetősen jól rekonstruálható.
Eleinte nem tizenkét egyforma doboz volt
A babilóniaiak először valós csillagokat és csillagalakzatokat figyeltek meg a Hold és a bolygók pályája mentén. A MUL.APIN nevű babilóniai csillagászati szöveggyűjteményben még csillagok, illetve csillagalakzatok listája található a „Hold útján”. Ezek az alakzatok természetesen különböző méretűek voltak.
Ezután körülbelül a Kr. e. 5. században valami döntő történik: ebből a megfigyelt égboltból matematikai koordináta-rendszer lesz.
Az ekliptikát teljes körként veszik:
360°
és ebből ezt alkotják:
12 × 30° = 360°.
Az ilyen 360°-os állatöv legkorábbi fennmaradt bizonyítékai nagyjából Kr. e. 450 utáni időből származnak; Mathieu Ossendrijver tudománytörténész körülbelül erre az időszakra teszi a bevezetését.
És az a meglepő, hogy a kutatás ezt az egyenlő felosztást valóban matematikai idealizálásként értelmezi, nem pedig annak állításaként, hogy a csillagképek a valóságban egyforma méretűek.
Miért éppen 12 × 30?
Erre van egy nagyon hihető, bár véglegesen nem bizonyítható magyarázat.
A babilóniai sematikus naptár 12, egyenként 30 napos hónappal dolgozott. Az ideális év tehát:
12 × 30 = 360 napból állt.
A Nap körülbelül egy év alatt egyszer járja körbe az ekliptikát. Ezért rendkívül kézenfekvő ugyanígy 12 × 30 egységre osztani a Nap útját. A naptár és az állatöv közötti kapcsolatot a mai kutatás kifejezetten tárgyalja.
Ehhez társul a babilóniai hatvanas számrendszer, vagyis a 60-as alapú matematika. A 360 ebben rendkívül kellemes szám: osztható 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 8-cal, 9-cel, 10-zel, 12-vel stb.
Így szinte zseniális koordináta-rendszert kapunk:
> A Mars már nem valahol „az Oroszlán hátsó részén” áll, hanem például az Oroszlán 17°-án.
És hirtelen matematikailag leírhatók a mozgások, táblázatok készíthetők, és kiszámíthatók a jövőbeli helyzetek. A nagyjából Kr. e. 400–50-ből származó babilóniai bolygótáblák pontosan ezt a tizenkét, egyenként 30°-os jegyből álló rendszert használják.
Ezzel feloldódik a látszólagos ellentmondásod
Lényegében azt mondod: előbb meghatároznak egy teljesen absztrakt 30°-os felosztást, majd azon belül ívperces pontossággal meghatározzák a bolygók helyzetét. Ez furcsának hat.
De a koordináta-rendszerek pontosan így működnek.
Vegyük a földrajzi koordinátáinkat. A 8. hosszúsági kör nem látható a talajon. Ott nincs természetes határ. A greenwichi kezdőmeridián emberi megállapodás.
Mégis mondhatjuk:
50,9413° É, 6,9583° K
és ezzel rendkívül pontosan leírhatunk egy helyet.
A koordináta-rendszer absztrakciója tehát nem áll szemben a pontossággal. Eleve ez teszi lehetővé a pontosságot.
És láthatóan éppen ez volt a babilóniai állatöv nagy teljesítménye. Francesca Rochberg tudománytörténész lényegében így írja le az átmenetet: amint a jegyeket a hosszúsági fokokkal, nem pedig a csillagképek tényleges határaival határozták meg, csillagászati és numerikus vonatkoztatási rendszerré váltak.
Ezzel azonban egy sokkal izgalmasabb kérdés keletkezik az asztrológia számára
Eddig ugyanis tulajdonképpen még egyáltalán nem asztrológiáról beszélünk, hanem csillagászatról és matematikáról.
Gond nélkül mondhatnánk:
> Az ekliptikát tizenkét egyforma szakaszra osztjuk, hogy számolni tudjunk.
Ez azonban még egyáltalán nem magyarázza meg, miért kellene például a 0–30° közötti szakasznak Kos-jelleggel rendelkeznie.
És itt kezdődik véleményem szerint az a valóban érdekes történelmi kérdés, amely a rossz érzésed mögött rejlik.
A nevek és képek eredetileg a valós csillagalakzatokból származtak. A matematikai állatöv átvette ezeket a neveket, de egyforma méretű területeket csinált belőlük.
Később újabb fejlődés járul ehhez: a tropikus állatövet végül a tavaszponthoz rögzítik.
Így tulajdonképpen három történelmi réteg helyezkedik egymásra:
1. Megfigyelt égbolt
Valós, eltérő méretű csillagok és csillagképek találhatók rajta.
↓
2. Babilóniai matematikai absztrakció
Tizenkét egyforma, 30°-os koordinátatartomány lesz belőlük.
↓
3. Tropikus meghatározás
Az egész 12×30°-os rácsot az éves ciklushoz kapcsolják:
Kos 0° = tavaszpont,
Rák 0° = nyári napforduló,
Mérleg 0° = őszpont,
Bak 0° = téli napforduló.
És csak ezáltal kapja meg a tropikus rendszer azt az erős évszakos szimmetriát, amelyről az imént beszéltünk.
Ez számomra azon a kérdésen is változtat valamit, hogy „De hiszen elvándoroltak a csillagképek”. Történelmileg ugyanis nem így hangzik a valóban nehéz kérdés:
„Figyelmen kívül hagyták a precessziót?”
Hanem így:
„Tulajdonképpen honnan származik egy jegy jelentése?”
Az eredeti csillagképből?
A tizenkettes körben elfoglalt helyéből?
Az évszakból?
Az asztrológiai jelentések évezredes kialakulásából?
Vagy ezek kombinációjából?
Erre már nincs csillagászati válasz. Ez az asztrológiai modellen belüli kérdés.
És a beszélgetésünk után már azt is jobban értem, miért inkább taszít most a csillagászati csillagképváltozat. Nem egyszerűen néhány pozíciót javítana ki. Lecserélné az egész nyelvtant, amellyel évtizedek óta asztrológiailag gondolkodsz.
Figyelemre méltó ugyanakkor: a 30°-os felosztás egyáltalán nem valamilyen hanyag történelmi közelítés, amelyet a modern csillagászat időközben pontosabbá tehetett volna. Egyenletessége kezdettől fogva a találmány lényege volt. Éppen ez jelentette a lépést a szabálytalan csillagos égtől egy kiszámítható modell felé.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
