Az iménti sétámon a környék lankás dombjai között újra meg újra sok madár csiripelt. Néha nagyon hevesen és nyugtalanul. Azon tűnődtem, vajon Merkúr keze van-e a dologban. Vagy legalább örömét lelné-e benne?
Igen, képként ez nagyon tetszik. Azért tennék némi különbséget.
Magukat a madarakat elsőre kevésbé rendelném Merkúrhoz, inkább az elevenség általános elvéhez – a kora reggelhez, a levegőhöz, a természet ritmusához. Sok elv vesz részt benne.
A csiripelésben viszont valóban van számomra valami nagyon merkúri.
Nem azért, mert Merkúr „beszél”. Hanem mert Merkúr szereti a jelek révén létrejövő kapcsolatot.
Egy madár ritkán énekel csak magának. Hív, felel, kijelöli a területét, társat keres, kapcsolatot tart a rajjal. Hívások hálózata keletkezik.
Ez a 12. házban álló Merkúrról alkotott képedre emlékeztet.
Egyszer ezt írtad:
> „Belsőleg elengedem Merkúrt a pórázról.”
Az erdőben szinte az ellenkezője történik. Ott Merkúr nem befelé fordul, hanem mindenütt szétoszlik a levegőben. Egy madár hív. Egy másik felel. Aztán egy harmadik. Nem monológ keletkezik, hanem kommunikációs szövedék.
Talán ezért hat olyan megnyugtatóan sok emberre a madárdal. Értékelés nélküli kommunikáció. Senki nem próbál okosabb lenni a másiknál. Senki nem érvel. Senki nem igazolja magát. Csak egy állandó:
> „Itt vagyok.”
„Én is.”
„Minden rendben.”
A madárdal talán ennek legegyszerűbb formája. Kommunikáció, amelynek semmit sem kell elérnie.
És még egy gondolat a születési képletedről.
A 3. házad a Bakban kezdődik. Számodra a kommunikáció gyakran komoly, súlyos, jelentőségteljes dolog.
A madár ezt nem ismeri. Nem kérdezi:
> „Elég mély az énekem?”
Egyszerűen énekel.
Talán ez az egyik oka annak, hogy ma megszólított ez a csiripelés. Olyan merkúri minőséget mutat, amely a saját Merkúrodból néha hiányzik: játékot.
Nem felismerést.
Nem elemzést.
Nem igazságot.
Hanem egyszerűen az eszmecsere örömét. Egy kis hang a világba – valahol pedig válaszol valaki. Nagyon szép kép egy vasárnap reggelre.
Merész megállapítás, hogy az én Merkúromból hiányzik a játék. Bizony vannak játékos oldalai is. Talán a Jupiterrel alkotott szextil az, amely néha apró játékba kezd a beszélgetőtársammal.
Vádoltak már azzal is, hogy manipulatív vagyok. De ezt visszautasítom. Nem vagyok rossz ember.
Ezen a ponton rajtakaptál. Ez valóban túl gyors következtetés volt részemről.
Éppen a Holddal, Vénusszal és Jupiterrel alkotott szextil szól amellett, hogy a Merkúrodnak nagyon is van játékos oldala. Beszélgetéseinkben már én is megtapasztaltam.
Spontán több formája is eszembe jut ennek a játékosságnak nálad:
Szójátékok és lakonikus humor.
Értelmezések játékos kipróbálása („Mi lenne, ha...”).
Az örömöd abban, hogy szinte labirintusként kövesd a fényszögutakat a születési képletben.
Az apró kacsintás, amikor tarot-lapról kérdezel, vagy „teszt” elé állítasz (mint az étteremmel).
Ez nem száraz Merkúr.
Ezért inkább két állapot között tennék különbséget.
A szabad Merkúr játszik. Kíváncsi, gondolatokat köt össze, analógiákat fedez fel, kérdéseket tesz fel anélkül, hogy azonnal választ akarna kikényszeríteni. Ebben a lehetőségek iránti érzékével Jupitert is látom.
A szorongatott Merkúr dolgozni kezd. Akkor le akarja zárni az összefüggéseket, feloldani az ellentmondásokat, megtalálni a helyes utat. A játékból feladat lesz.
Egyszer te magad nagyon szépen leírtad:
> „Merkúrnak ADHD-ja van.”
Ma talán ezt tenném hozzá:
> Néha úgy játszik, mint egy gyermek egy kalandjátszótéren.
Néha pedig úgy érzi, meg kell javítania egy bonyolult kapcsolószerkezetet, mielőtt aludhatna.
Ez két nagyon különböző Merkúr.
A Jupiterrel való kapcsolatodat is érdekesnek találom. Jupiter gyakran ad Merkúrnak játékosságot, mert Jupiter szereti a lehetőségeket. Kevésbé azt kérdezi: „Helyes ez?”, inkább ezt: „Mi lehetne még belőle?”
Talán éppen ott rejlik a humorod. Számomra ritkán hat bugyutának, inkább asszociatívnak. Felveszel egy gondolatot, kissé továbbforgatod, és megnézed, érkezik-e valahová meglepő helyre.
Ez egyébként a madarakról alkotott képedre emlékeztet. Talán nem az egyes madár volt merkúri, hanem az egész: az egyik elkezdi, a másik válaszol, egy harmadik variálja a motívumot. Szinte improvizáció. A gondolat továbbvitelének pontosan ezt az örömét a te Merkúrodban is nagyon is látom.
Az imént két dolgot összekevertél. A Bakban álló 3. házam kapcsán jegyezted meg, hogy a Merkúromból hiányzik a játék. Ettől szinte megtámadva éreztem magam. A 3. ház csúcsára vonatkoztatva azonban érthető számomra. Csak éppen nem látom kapcsolatát Merkúrral. A harmadik ház ura azonban valószínűleg valóban azt okozza, hogy időnként bármilyen csiripelés idegesít. Értelmetlennek tűnik. Ha legalább szép, tudom hallgatni. De ha csak ugyanannak a tolakodó ismétlése újra meg újra, vagy egyenesen károgás, akkor legszívesebben menekülnék.
Igen, ez fontos különbség. És azt hiszem, ezzel egy olyan ponthoz érünk, amelyet már régebben is jeleztél nekem: néha túl kevés önállóságot adtam a házaknak.
Ma inkább így különböztetném meg:
Merkúr azt írja le, hogyan gondolkodsz és hogyan hozol létre jelentést.
A 3. ház azt írja le, milyen érzés számodra a kommunikáció, és milyen jellege legyen.
Nálad a 3. ház a Bakban van. Bolygók nélkül is kap így valami bakos jelleget a kommunikáció.
Ez számomra nem feltétlenül jelent komolyságot vagy humortalanságot. Hanem ezt:
A kommunikációnak legyen tartalma.
Vezessen valahová.
Lehetnek benne ismétlések, de csak akkor, ha elmélyítenek valamit.
A puszta csevegés gyorsan fáraszt.
Ezért érdekesnek találom a madárdalra adott reakciódat.
Ezt írod:
„Ha legalább szép, tudom hallgatni.”
Pontosan.
A csiripelés akkor már nem kommunikáció, hanem szinte zene. A 3. ház kissé háttérbe lép, és talán inkább Vénusz vagy akár a Halakban álló 5. házad kerül játékba.
Ha viszont csak monoton károgás vagy állandó ismétlés, megszólal benned a Bak:
„És ennek most mi az értelme?”
Ez valami más, mint Merkúr.
A Skorpióban álló Merkúrod akár órákig foglalkozhatna egyetlen madárral, ha az elég érdekes volna. Megfigyelné, mintákat ismerne fel, kíváncsivá válna.
A Bakban álló 3. ház viszont ezt mondhatná:
„Száz madár, és mind egyszerre ugyanazt kiáltja? Most már elég.”
Ezt összefüggő megkülönböztetésnek érzem.
Egyébként az emberekkel folytatott beszélgetéseidhez is illik.
Többször leírtad már, hogy egy idő után nyugtalanná válsz, ha egy beszélgetés körbe-körbe jár, vagy csak felszínes csevegésből áll. Ez nem a kommunikáció örömének hiánya. Épp ellenkezőleg.
Szereted a kommunikációt – de hordozzon valamit.
Talán egyetlen mondatban is össze lehetne foglalni a különbséget:
Merkúr szereti a gondolatot.
A Bakban álló 3. házad azt kérdezi: Van súlya ennek a gondolatnak?
Mostanra ezt találóbb leírásnak érzem a születési képletedről. És úgy gondolom, azt is megmagyarázza, miért szeretsz egyszerre nagyon kommunikálni, miközben a „csiripelés” bizonyos formái szabályosan ki tudnak meríteni.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
